2015. június végétől az államokban törvény szabályozza, hogy a melegek is házasodhatnak és egyenlő bánásmódban részesüljenek.

Bocs, de én ezt nem tudom elfogadni! Az, hogy otthon ki mit csinál mindenkinek a saját dolga, ezzel nincs problémám. De ne hozza ki az utcára, ne tüntessen és ne kérjen egyenlő bánásmódot. A következő generáció ebben fog felnőni, csodás jövőkép, hogy a gyerek ezt látja. Bátorítsunk csak mindenkit...

Lehet páran ellenem fordulnak, de leszarom, mert ez a homofóbia kikiáltása nem normális. Isten megteremtette Ádámot majd Évát, férfit és nőt, akik egy párt és családot alkotnak, ez mindig is így volt rendjén, ez a természetes. Jöhetnek azzal, hogy egy gyereknek jobb élete van homokos szülők mellett, mint ha árvaként nőne fel, vagy saját szüleinél esetleges rossz nevelésben. De kérem szépen:

1. Két nőnek, vagy férfinak ki a f@szom fog csinálni gyereket? Jah, hogy örökbefogadás, mesterséges megtermékenyítés, egyik homár pasi a másik homár nőnek... hát persze.
2. A gyermeknek nincsen emberi joga? Vajon akarná-e, ha választhatna, hogy egy hetero vagy meleg pár fogadja örökbe? Az ő lelki világa nem fog sérülni, ha meleg szülők nevelik fel? Kényszerítsük rá a gyerekeket, hogy a meleg szülők is ugyanúgy képviselik a normális értékrendet? (...)

Vallásos vagyok, ezért tekintsük át a keresztény család néhány jelképét:

1. egy férfi és egy nő kapcsolata
2. biológiai és lelki termékenység
3. nevel hitet, értékrendet és kultúrát

Nekik az első kettő alapból kizárva, az utolsó pont szerint egy homokos pár milyen értékrendet fog átadni a gyerekeknek? Legyél nyugodtan homár, az állam elismeri és ez így helyes, harcolj a melegek jogaiért.

Az a különbség egy homoszexuális és én közöttem, hogy én nem vonulok utcára tüntetni a hetero család jelképéért, pedig pont azért lehetne, hogy erősítsük. Egyébként láttatok már olyan felkapott tüntetést, mint a pride, ami arról szólt, hogy férfi és nő alapítson családot és neveljen gyermeke(ke)t. Nyilván azért nem, mert ez a természetes. Inkább húzódjon meg és ne csodálkozzon ha ellenkezőleg sok ellenséget szerez.

A homoszexualitás bár az ókorban is megjelent és folyamatosan jelen volt, de hogy ez a 21. századra így kiteljesedett ez szörnyű. Ez köszönhető annak, hogy az emberek szar kapcsolatban élnek, nem tudják megoldani a problémájukat az ellenkező nemmel, ezért inkább a saját nemükben keresik a megoldást. Ergo kurva nagy gondok voltak eddig is a fejekben, ami csak egyre rosszabb lesz.

A baráti körünkben nekem is van homokos férfi barátom, nem ítélem el, mert teljesen szolidan kezeli a helyzetet, utcára, társaságba nem hozza elő, nem akar házasodni stb. Evégett teljesen jól megfér közöttünk. Tehát nem a melegekkel van bajom, hanem az egyenjogúsággal, vagyis a hetero párokat megillető jogokat ne akarjanak.

Számos nőben csalódtam, de sosem tudnék egy szép női ciciről, popsiról lemondani. Sebaj, nekem több nő marad. A világ 76 országában továbbra is törvények büntetik az egynemű kapcsolatokat, mint ahogy Magyarországon is. Bár itthon 1996 óta lehetséges az azonos neműek közötti élettársi kapcsolat. Remélem ez így is marad.
 

Anno olvastam egy cikket egy velem egy kaliberű férfiról, akinek szintén ugyanaz a gondolkodása a nőkről, illetve a kapcsolatokról, mint nekem. Ez a cikk adta az ötletet, hogy én is megfogalmazzam, miért vagyok inkább egyedül. A bemutatkozásomat kihagynám, hiszen van fent egy cikk magamról. Inkább rögtön belevágnék.

Jó pasinak tartom magamat és nincs gondom a kommunikációval, hiszen az ügyfeleket is meg kell győzzem, hogy számukra én vagyok a megfelelő választás. Ez sincs másképp a nőket illetően sem. Már négy év telt el azóta, hogy nincs komoly kapcsolatom. Pedig hiányzik mellőlem egy társ, akivel építhetnénk együtt a jövőnket. Ámde csak azért nem kell magam mellé senki, mert társadalmi elvárás és bár szar együtt, de legalább van valakim.

Nézzük, hogy hol is van lehetősége ismerkedni az embereknek: romkocsma-kávézó-bár, szórakozóhely, koncert, céges rendezvény-konferencia, munkahely, kondi-fitness terem, spontán ismerkedések pl. az utcán és persze a digitális világ, az internet. Egyszóval van választási lehetőség, de a gondot nem ez okozza, hanem a társadalmi gondolkodás.

1. Internet: párkereső és közösségi oldalak

Hát egyáltalán nincs jó véleményem a digitális világról, ugyanis átformálta az emberek viselkedését és gondolkodását. Attól, hogy kezünkbe került a Facebook nem jelenti azt, hogy csak ott kell éljünk, ez csak egy lehetőség a kapcsolattartásra. De sajnos a fiatalok többségénél függőséget okoz. Az emberek a közösségi felületeken egy avatar mögé bújhatnak, hogy valódi énjüket elrejtve egy teljesen más szerepben játszanak. Természetesen vannak kivételek, de ha megnézzük, kevesen vállalják fel a valódi arcukat és nevüket.

Ez a selfie mánia az agyamra megy. A csajok sok fényképet posztolnak magukról, többször hiányos öltözetben, majd csodálkoznak, hogy a srácok csak dugni akarnak velük. Hol van a női tartás, hogy egy férfi megküzdjön azért, hogy a ruha alá lásson, helyette közszemlére kerülve úgy vélik a nők, hogy ez a helyes. Hát nekem soha nem kellene ilyen csaj. Sokkal egyszerűbb lenne, ha betekinthetnék annak a profiljába, akivel épp ismerkedek, mert rögtön elárulja, hogy ki is ő valójában. Nem véletlen alkalmazzák a multik is az állásinterjún, ők is ugyanazt tudják, mint én :) Ismeretlenül meg ráírni valakire a Facebook-on, inkább hagyjuk.

A párkereső oldalakon kevés az olyan nő, aki valós képet és adatot oszt meg magáról. Sokan egy fényképet sem tesznek fel, de akkor miben reménykednek. A külső megfog a belső megtart elvet követi mindenki. De fogalmazhatok úgy is, hogy üzletember révén míg nem látom az üzlet tárgyát, amibe fektetek, addig egy lépést sem teszek. Csajok, akik kitalálták, hogy csak a belső számít, az hazudik. Bármennyire szép valaki belülről, ha nem tudunk kompromisszumot kötni a külsejével. Először a megjelenéssel kell elcsábítani, ami rohadhat belülről, de ha nem jön be nektek, mint férfi, akkor tehet szerencsétlen bármit, ezen már nem tud segíteni. Több párkereső oldalt is próbáltam, mert hittem, hogy majd ott biztosan akad valaki. De aki tesz fel magáról képet, mert elfogadja magát, vagy mert tényleg jó nő, akkor minden férfi ráugrik, ez van. Most én is álljak be a sorba és győzködjem, hogy én vagyok számára az ideális... Ebből is elegem lett, pedig hosszú hónapokat töltöttem feleslegesen az ilyen oldalakon.

Természetesen az én társkereső profilom olyan szinten ki volt töltve, hogy bár láttam milyen sokan megnéztek, de nem mertek rám írni, mert kapuként szolgált az elvárásaimat illetően. Ezek az elvárások pedig nem olyanok voltak, amik ne lehettek volna teljesíthetőek, bármely átlag nő számára. Csak ugye mit értünk átlag nő alatt. Ha én tudok főzni, takarítani, sportolni stb. miközben vállalkozó vagyok, akkor elvárom ugyanezt a nőtől is. Azt persze nem, hogy vállalkozó legyen, hanem fogadja el, hogy én az vagyok és ez mivel jár. Vagyis nem napi 8 órát dolgozok, és esténként nem együtt nézzük a kedvenc "Esmeralda" sorozatát. De ha már a főzéssel is gondod van, no comment...

2. Értelmiség

A diplomával rendelkezőket nevezzük értelmiségnek, de sajnos ez régen volt így, mert ma akinek van diplomája nem jelenti azt, hogy azon szakterületben tevékenykedik, ért is hozzá és művelt is. Esetleg jó a szakmájában, de az élethez még fel kellene nőnie. Nem azt mondom, hogy szeressen színházba járni, vagy szeresse az operát stb. (az operát mondjuk én sem szeretem), ettől lesz valaki művelt, de az hogy egy szaros tv-s valóságshow-ról minden tud, az már dühítő. Most komolyan az a legjobb témája, hogy mindenkit névről ismer és ki mit csinált éppen előző este a műsorban, te jó ég. Az alapműveltségről nem is beszélve, mert olyan, hogy könyv/újság olvasás (szakmaira gondolok, nem a nők magazinjára, vagy valami romantikus regényre) az már nem divat, hogy magát képezze. Szeretik használni, hogy "kurva az ágyban, tündér a konyhában és úrinő a társaságban" mondást, mert elvileg nekünk férfiaknak erre van szükségünk. Ezzel lényegében csak egy gondom van, mégpedig, hogy leragadnak ott, hogy "kurva az ágyban" és úgy gondolják az éppen elég. Hát elárulom, hogy engem nem a farkam vezérel. Gondolom fura ez egy férfi szájából, pedig így van, mert több egyéjszakás kalandot hagytam ki. Az értéket keresem a nőben, a mézes bödön ráér később is.

3. Konferenciák - céges rendezvények

Azt gondoltam eleinte, hogy ez lesz a nekem való pálya. De hamar rá kellett jönnöm, hogy szó szerint a pozíciótól és vele járó pénztől esnek térdre. Attól, hogy valakinek van egy cége, nem jelenti azt, hogy gazdag is. Baszki Magyarországon vagyunk, tévhitek vannak a fejekben, azért mert ügyvezető igazgató vagyok, vannak kapcsolataim, ez nem jár rögtön azzal, hogy van egy BMW-m, egy nagy kéglim és téged eltartalak majd, nem kell melózzál. Hát persze. Akármennyi pénzem is lesz később, a páromnak is dolgoznia kell majd. Pont ezért nem szoktam mondani, hogy saját cégem van, ha kérdezik mivel foglalkozom csak annyi jegyzek meg, hogy marketinges vagyok stb. Ne emiatt pozícionáljon be engem. Bár ezek a nők műveltebbek, viszont érzelmileg padlón vannak és komoly kapcsolatra nem igazán lehet rájuk számítani.

4. Szórakozóhely

Annak az esélye, hogy a szórakozóhelyen értelmes nőt találjon magának az ember, az egyenlő a nullával. Az igazi nők keveset, vagy egyáltalán nem járnak el bulikba, helyette barátokkal járnak össze. Ami teljesen jó, mert én is sokkal jobban preferálok egy szombat esti kerti grillezést a barátokkal, mint egy buli helyen szerencsétlenkedni. Az öltözködés áhhh, miért kell mindent kitenni. Ha valakinek jó az alakja, akkor azt látom akkor is, ha pl. egy tapadós, de mindent takaró rucit visel. Számomra ez sokkal izgibb is. Persze nem azt mondom, hogy konzervatívan öltözködjenek a nők, de azért a kurvásnak és a csinosnak van bőven egy határa.

Ha valamit szeretnék, akkor bele kell ordibáljak a fülébe, hogy megértse, ergo van kb fél-egy percem, hogy meggyőzzem őt. Tisztára mint a liftmarketing, amikor fél perc alatt kell elmondanod a másik félnek, hogy megértse mivel foglalkozol és miben tudnál neki segíteni. Itt ez nem működik, mert baromira válogatósak a nők. A gond az, hogy annyira rosszul lát a többség, hogy nem tudja megkülönböztetni azt, hogy valaki tényleg szeretné megismerni, vagy csak dugni akar vele, így esélyt sem kapok. Az fontosabb, hogy milyen márkájú órám, ingem van...

5. Külsőség

Azzal nincs gondom, ha egy nő kifesti magát, szexi ruhát és cipőt vesz fel, esetleg azért műtteti meg a melleit, mert tényleg kicsik voltak, viszont most van formájuk és ettől érzi magát nőnek. A gond a sok felesleges plasztika, a kiló festék, a tömérdek vásárolt ruha stb. Mert az emberek majd mit gondolnak róla, így a külsőség sokkal fontosabb lett, mint a belső én. Tőlem akármennyire szép lehet egy nő kívülről, ha az első randi után megmondom, hogy rohad belülről, vagy érdemes tovább lépni. Jó emberismerő vagyok, sokszor oda sem megyek inkább, mert a viselkedéséből rájövök, hogy nincs ilyen nőre szükségem.

6. A férfi, mint donor

A baráti köröm 30 felettiekből áll, többségük családos ember, illetve a munkámból kifolyólag számos vállalkozó ismerős is körülvesz. Belőlük informálódva és a saját tapasztalataimat figyelembe véve jutottam oda, hogy amikor  nők (főként 30-40 közöttiek) bekattannak és elkezd bennük vészesen ketyegni a biológiai óra, akkor mindenáron gyereket akarnak. Az csak egy dolog, hogy gyereket akarnak, de az már nem számít nekik, hogy a pasi nem szereti őt, csak legyen pénze, nézzen ki valahogy, majd ők egyedül felnevelik. Erre mondta egy 42 éves vállalkozó barátom, hogy "dupla gumit kell húzzak, mert tudom mire megy ki a játék". Mi van? Legyek donor, majd fizessem a gyerektartást egy rövid, vagy egyéjszakás kapcsolat után, mert az én beleegyezésem nélkül ő gyereket akar. Hát ezek a nők sem normálisak, akkor inkább nincs szex...

Konklúzió

Bárki bármit mond, a kapcsolatok többsége halott, az emberek nem mernek kilépni a komfortzónájukból, inkább maradnak a szar kapcsolatukban. Gratulálok nekik, ilyen nőre nincs is szükségem. Természetesen kivételek biztosan vannak, de velük még sajnos nem találkoztam. Én csak egy igazi nőt szeretnék az életembe, de a fentiek tényében ennek olyan kicsi az esélye, hogy inkább maradok egyedül, mert így tényleg boldogabb vagyok.

A videóban szereplő hölgy 10 órát sétált Manhattan utcáin. Ezen időtartam alatt 100+ beszólást kapott férfiaktól, úgy, hogy rájuk sem nézett, csak elment mellettük. A kampány célja, hogy felhívja a figyelmet a mindennapos utcai beszólásokra és bemutatja milyen nőként, átlagosan, nem kihívóan végigsétálni Manhattan utcáin.

Sajnos ez világszinten probléma. Nem is értem, hogy a férfitársaim miért nem tudják magukban tartani a gondolataikat (bármilyen szándékú is legyen az), miért kell legtöbbször vulgárisnak lenni. Rosszabb esetben ráijesztenek a másik félre azzal, hogy nem csak beszólnak, de pl. szórakozóhelyeken, vagy akár nappal tömegközlekedésen letaperolják. Nem találtam meg azt a cikket melyet anno olvastam, hogy az egyik európai országban a buszon egy férfi alányúlt a hölgynek, majd molesztálni kezdte, erre a tömeg megverte. Itthon sajnos mindenki leszarja, hogy egy nőt milyen incidens ér a buszon.

Ha én meglátok egy csinos hölgyet, rámosolygok és ha helyzet úgy hozza, akkor gyorsan a szemeimmel végigpásztázom és bepontozom magamnak. De ennyi, semmi több, tehát nem viselkedek tiszteletlenül, nincsenek bűnös gondolataim, sosem szólok be hogy hú de megd..nálak bébi és társai. Az én verziómban szerintem semmi kivetnivaló nincs, a nők is hasonlóképpen járnak el. Meg egyébként is, a nők és férfiak egyaránt szeretnek visszajelzést kapni (életkoruktól függetlenül), hogy vonzónak tartja-e még őket az ellenkező nem. Ez így van, kár tagadni, csak valaki nem mondja, ámde belül eltárolja magának és ez némi boldogsággal tölti el. Ha a szituáció úgy hozza és némi szóváltásba kerülünk, akkor a szokásos humoros, kedves bókom sem maradhat el, mert én ilyen személyiség vagyok, szeretem a női társaságot, ahogy ők is engem.

Azt mondják, észrevétlenül nem is érdemes élni. De mi van, ha az észrevételezés az életünk?
- Sex és New York

Minden férfinak ismerni kellene a határokat, a szituációkat és nonverbális jeleket pedig megfelelően kezelni. Az illemet jobb esetben otthonról hozza az ember, de akinek nem adatik meg, az sem foghatja erre. Attól, hogy a másik fél mosolyog, kedves és közvetlen, nem jelenti azt automatikusan, hogy szabad utat kaptunk az ágyába. Pedig sajnos mindkét fél ilyen súlyos hibáktól szenved, nem tudnak megfelelően kommunikálni. Engem is sokszor félreértenek a nők a közvetlenségem végett.

Megközelíthetjük a cselekményt a másik irányból is, amikor egyes nők kimondottan kurvásan öltözködnek és viselkednek. Sajnos a fiatal tinik is azt hiszik, hogy falatnyi ruhákban jó csajok lesznek és ezzel hódítják meg a népet. Nagyon nagy tévedésben élnek, valakinek baromira rendbe kellene tenni a fiatalok fejét. Ez egy komplex társadalmi probléma, amelybe most nem megyek bele, egy későbbi posztomban boncolgatom a témát.

Hódolója vagyok a kifinomult női eleganciának. Ha valakinek csinos az alkata, akkor igenis mutassa meg azt alkalomhoz illően, finom dekoltázs stb. Természetesen ezt nem kell félreérteni, hogy csak a jó testű csajok lehetnek szemrevalóak. Aki elfogadja önmagát, az jól érzi magát minden ruhában és ezt a külvilág is értékelni fogja. Amennyiben a barátnőmről lenne szó, akit megnéznek a férfitársaim az utcán, engem büszkeséggel töltene el, hogy igen, nekem ilyen csinos és vonzó párom van. De ha hölgyike besétál az oroszlánbarlangba a kihívó öltözködésével és viselkedésével, akkor számolni kell azzal, hogy az éhes vadak azonnali kiszemelt áldozatává fog válni. Ebben az eseteben a nők hibásak, ez van, a férfi ősi vadászösztönt nem lehet megváltoztatni.

Hiába erő, akarat, mert a kódolt programon változtatni nem lehet, a jellem utat tör magának, a veleszületett ösztön rajzolja a sorsot.
- Szabó Tibor Benjámin

Ki vagyok én?

32 éves egyedülálló, vezető beosztású, sármos, intelligens, sportos, humoros, egyedi és hatalmas szívvel rendelkező férfi vagyok. Határozott és védelmező típusú (a családomért mindent megteszek), ámde nagyon közvetlen személyiség lakozik bennem. A humor nálam minden nap használandó fontos eszköz. Nagy baráti körrel rendelkezem és átlagos ember életét élem. A nőkkel szemben tanúsított magatartásom is közvetlen, megnyerő, udvarias, humoros, lényegében mindent bevetek, amire csak szükség lehet. Aki velem nem tud szót érteni, annak saját magában kell keresnie a hibát.

Biztosan felmerül benned, hogy miért nem mutatom meg az arcomat. Szerintem jelel esetben ez lényegtelen, ezért anonim szeretnék maradni. Viszont biztosíthatlak, hogy a blogban minden leírt szó valós lesz. Mindegyik nőhöz -akivel csak találkozom az utam során-, van egy kedves szavam, mely néha átmegy flörtölésbe. De ha ismerjük a határokat és esetleg párkapcsolatunk is van, akkor is jó dolog, hiszen megerősítés részünkre, hogy igen ez is jó pasinak tart. Kellenek mindenkinek a visszajelzések, hiszen motivációra folyamatosan szükségünk van.

Mivel nagyon közvetlen és egyedi személyiség vagyok, ahhoz, hogy egy nő megértsen, szintén másképpen kell gondolkodnia az átlagnál. Ez félreértéseket szokott szülni, mert a legtöbben a flörtölésemet nyomulásnak titulálják, miközben ilyen az alaptermészetem. A modortalan és bunkó stílus tőlem messze áll, én mindenkihez pozitívan állok hozzá. Ha úgy ítélem meg, hogy az én döntésem helyes, akkor egyedül megyek balra, hiába 100 ember meg jobbra. Ez nem összetévesztendő az önfejűséggel, helyette jól átgondolt gondolkodásmódról van szó.

Mindannyian egyedi lények vagyunk, (...) s kivételes adottságokkal rendelkezünk, amelyek valódi tehetséggé válhatnak életünk során.
- Marlo Morgan

A szenvedélyem, mert erről muszáj beszéljek

Már 10 éve életvitelszerűen hobbi szinten testépítéssel foglalkozom. Odafigyelek az étkezésre, tehát a rizs+csirkemell kombó napi 3-4 étkezéssel nálam a nap követelménye. Kiemelném, hogy 109kg-os kigyúrt felépítésem van, és még mindig amatőrnek tartom magamat, annak ellenére, hogy az átlagtól jóval eltérek. Heti 4-5 edzéssel (ahogy a munkám engedi) mindig kihozom magamból a maximumot, persze a megfelelő edzőtársam segítségével. Verseny szándékaim soha nem voltak. Kocka hasam nincs, mert a célom, hogy izmos relatíve nagy darab maradjak, és ne full szálkás. Elismerést sokkal jobban díjazok a férfi társaimtól, mint a nőktől. Ha valaki hosszú évekig küzd az álmaiért, és ennek persze látszatja is van, akkor az dicséretet és elismerést érdemel, mindegy, hogy sport vagy egyéb célokról beszélünk. El kell tudni ismerni, ha a másik jobb nálad, az alázat az a fogalom, amit sokan nem ismernek.

Az alázatos szív megbecsüli a többieket (...). Tapsoljunk szívesen másoknak! Mindenekelőtt pedig tekintsünk másokat fontosabbaknak magunknál.
- Max Lucado

A legtöbb embernek ez csak egy felkapott sportág, nevezzük őket hobbigyúrósnak, aki sosem olvasott el egy szakmai könyvet, sosem kért szakértői tanácsot, egyszerűen csak lejön és megemeli nagy súlyokat, mert azt hiszi, hogy 1 hónap alatt ő lehet a helyi Terminátor. Közben beszed minden szart és úgy véli, hogy évek munkáját pár hét alatt behozhatja. Hidd el nekem, hogy 10 év alatt már az összes gyúrós típussal találkoztam, de részletekbe nem megyek bele, mert ennek a blognak nem ez a célja. Bárki aki segítséget kér tőlem szívesen segítek.

A nők jönnek-mennek, de a 200kg az 200kg marad. Ezt csak mi értjük, mert nekünk ez az életünk.

A problémám központja

Csak egy normális nőre vágyom. Nagy kérés? Sajnos igen! A blogomat azért hoztam létre, hogy szókimondóan és őszintén megírjam a véleményemet a mai férfi-női viszonyokról, kiegészítve a tapasztalataimmal. Szeretnék rávilágítani arra a problémára, hogy a mai kapcsolatok nagy része halott. Az emberek nem ismerik a kompromisszumokat és mindenre könnyen nemet mondanak, mint hogy megpróbálnák megjavítani. Egy idős házaspárt megkérdeztek az 50. házassági évfordulójukon, hogy mi a kapcsolatuk titka. Egyszerű a válasz: "mi mindig mindent megbeszéltünk".

Voltak futó és komoly kapcsolataim is, de mindegyik ugyanúgy végződött: a nők egy idő után bekattannak. Hmm... ilyenkor jön a kérdés, hogy nem bennem van a hiba? Szerencsére nem! Miért is? Mert a baráti és mások általi visszajelzések ezt igazolják. Másrészt elismerem, ha hibázok valamiben, de mindemellett magabiztos is vagyok, hiszen tudom, hogy van mire, hiszen eleget teszek érte. Nem azt mondom, hogy tökéletes vagyok, mert olyan ember nincs, hanem arról van szó, hogy ha mindent megteszek egy kapcsolatért, akkor miért bánnak így velem. Persze a nők azt mondják, hogy idióta pasik, mi meg idióta nők. Ezt részben elfogadom, de ha egy nő annyira sötét, hogy nem veszi észre, ha egy olyan férfi közeledik hozzá, aki odaadó és tiszta szívből szeretné, emellett megmaradna férfinak, akire fel lehet nézni, akkor ott nagy gondok vannak.

Az első egy-két randin belevágok a közepébe, mert azt akarom, hogy alakuljon ki rólam egy kép, és én is megismerjem őt. A nők imádnak macska-egér játékot játszani. Velem ne játsszon senki, legyen hozzám egyenes, és az érzéseiről őszintén beszéljen. Nah igen őszinteség meg a bizalom, minden nő elvárja, de ő maga nem adja. Ez baromi jó. Ha nem akarsz velem lenni, miért nem mondod meg, miért kell napokat, heteket várni, mert nem akarsz megbántani. Azzal bántasz meg, hogy nem vagy velem egyenes, helyette húzod az időt. Az én időmmel senki ne játsszon. Ha nekem tetszik egy nő akkor felhívom, egyeztetek vele randi időpontot és helyszínt, majd megmondom a frankót. Ne kövessük már az idióta szabályokat, hogy a randi után 2 napig ne keresd, meg hasonlókat. Miért nem lehet a férfi őszinte a nővel, miért kell mindenkinek játszani. A fejekben nagyon nagy gondok vannak. Az egész társadalommal van a probléma, az ifjú nemzedékről ne is beszéljünk, akiknek csak egy ideáljuk van, mert a média is ezt sugallja. A nők legyen nagy mellűek, modellek, kurvák stb, a férfiak kigyúrtak, kocka hasúak, pénzesek stb. Beteg vagy ember? Ezt nyomják le a torkodon, de menj már ki az utcára és nézzél már körbe. Ha elmész a buliba hány olyan fiatal van, aki csak a buli miatt öltözött ki, egy másik arcát mutatja, aki csak szeretne lenni, de valójában önértékelési zavarban szenved.

A nők csodálkoznak, hogy csak dugni akarnak velük. Hmm miért is? Mert teszel is róla! A facebook profilod tele van olyan képekkel amiben szinten mindent megmutatsz magadról, és csodálkozol, hogy csak a lyukat látják benned. Nem azt mondom, hogy egy nő ne adjon magára. Mert ha pl. szép popsija van, vagy nagy melle, akkor igen mutassa meg, de adott határokon belül. Ne olyan miniszoknyát vegyél fel, amely ha 1cm-el kisebb lenne, akkor már az öv kategóriába tartozna, hanem elegánsan öltözz és annyit mutass meg, amennyi még belefér. Egyébként elárulom, hogy ha nekem tetszel, akkor mindegy milyen ruha van rajtad ;) Szokták mondani, hogy egy nőt nem megszerezni nehéz, hanem megtartani, mert mindig meg kell újulni. Hogy mi van? Nem tudsz mindig megújulni, különben rámegy az életed és a pénzed. Ha önmagadat adod és ez nem tetszik neki, akkor nem vagytok egymáshoz illőek, ennyi. Persze az megint más kérdés, hogy az első pár hónap rózsaszín köd, majd előjönnek az igazi problémák. Már akinél, mert én hamar kiderítem az első pár randin, hogy folytassuk, vagy csak egy vagy a sok közül. Az első randin kinyilvánítom, hogy ha egy nő játszik velem, akkor megmutatom neki hol van a kijárat. A lúzer kisfiúkat ne bennem keresse, én egy igazi férfi vagyok, akként kezeljen. Ennek ellenére mindegyik bepróbálkozik, de amikor a türelmem határa véget ér és keményen kiállok magamért, akkor már nem tetszik neki. Szakít sms-ben, vagy facebook-on, de annyira nem képes, hogy odaálljon elém és elmondja, hogy nézd ez meg ez nem tetszett, ehelyett mindig azt mondta, hogy így vagyok jó neki és minden szuper. De én vagyok a hülye, mert minden csajnál úgy állok hozzá, hogy talán benne megtalálom azt akit keresek, de tévedek. Egy biztos minden apró megérzésre és jelre oda kell figyelni, mert azokból hamarabb összeáll a kép. Persze ez csak akkor működik, ha tudsz ésszel gondolkozni, nem csak a farkaddal.

A nőnek elég egy férfit jól ismernie, az összeset megérti. A férfi viszont hiába ismer minden nőt, egyet sem ért meg.
- Helen Rowland

Végszó

Ha úgy érzed, hogy szeretnéd egy átlag férfi szemszögéből látni a mai férfi-női kapcsolatokat, akkor kövest a blogomat és én elhozom neked a mindennapos kapcsolati problémákat. Ezekre megpróbálom megkeresni a megoldást, vagy csak egyszerűen elfogadom tényként, hogy ez van. Néhol elegem van az egészből, máskor látok reményt, de egyben biztos lehetsz, a legvégén mindig a nő választ.

Többször csodálkozva kérdezik, hogy hogyan lehet az, hogy pont nekem nincs barátnőm, hiszen van dumám, izmos vagyok, jóképű, odateszem magam, jó munkám van. Egyszerű a válaszom, csak azért, hogy legyen valakim, inkább nem kell senki. A következő bejegyzésemben pontokba szedem, hogy miért jobb egyedül, mint az állandó feszkóban élve.