A videóban szereplő hölgy 10 órát sétált Manhattan utcáin. Ezen időtartam alatt 100+ beszólást kapott férfiaktól, úgy, hogy rájuk sem nézett, csak elment mellettük. A kampány célja, hogy felhívja a figyelmet a mindennapos utcai beszólásokra és bemutatja milyen nőként, átlagosan, nem kihívóan végigsétálni Manhattan utcáin.

Sajnos ez világszinten probléma. Nem is értem, hogy a férfitársaim miért nem tudják magukban tartani a gondolataikat (bármilyen szándékú is legyen az), miért kell legtöbbször vulgárisnak lenni. Rosszabb esetben ráijesztenek a másik félre azzal, hogy nem csak beszólnak, de pl. szórakozóhelyeken, vagy akár nappal tömegközlekedésen letaperolják. Nem találtam meg azt a cikket melyet anno olvastam, hogy az egyik európai országban a buszon egy férfi alányúlt a hölgynek, majd molesztálni kezdte, erre a tömeg megverte. Itthon sajnos mindenki leszarja, hogy egy nőt milyen incidens ér a buszon.

Ha én meglátok egy csinos hölgyet, rámosolygok és ha helyzet úgy hozza, akkor gyorsan a szemeimmel végigpásztázom és bepontozom magamnak. De ennyi, semmi több, tehát nem viselkedek tiszteletlenül, nincsenek bűnös gondolataim, sosem szólok be hogy hú de megd..nálak bébi és társai. Az én verziómban szerintem semmi kivetnivaló nincs, a nők is hasonlóképpen járnak el. Meg egyébként is, a nők és férfiak egyaránt szeretnek visszajelzést kapni (életkoruktól függetlenül), hogy vonzónak tartja-e még őket az ellenkező nem. Ez így van, kár tagadni, csak valaki nem mondja, ámde belül eltárolja magának és ez némi boldogsággal tölti el. Ha a szituáció úgy hozza és némi szóváltásba kerülünk, akkor a szokásos humoros, kedves bókom sem maradhat el, mert én ilyen személyiség vagyok, szeretem a női társaságot, ahogy ők is engem.

Azt mondják, észrevétlenül nem is érdemes élni. De mi van, ha az észrevételezés az életünk?
- Sex és New York

Minden férfinak ismerni kellene a határokat, a szituációkat és nonverbális jeleket pedig megfelelően kezelni. Az illemet jobb esetben otthonról hozza az ember, de akinek nem adatik meg, az sem foghatja erre. Attól, hogy a másik fél mosolyog, kedves és közvetlen, nem jelenti azt automatikusan, hogy szabad utat kaptunk az ágyába. Pedig sajnos mindkét fél ilyen súlyos hibáktól szenved, nem tudnak megfelelően kommunikálni. Engem is sokszor félreértenek a nők a közvetlenségem végett.

Megközelíthetjük a cselekményt a másik irányból is, amikor egyes nők kimondottan kurvásan öltözködnek és viselkednek. Sajnos a fiatal tinik is azt hiszik, hogy falatnyi ruhákban jó csajok lesznek és ezzel hódítják meg a népet. Nagyon nagy tévedésben élnek, valakinek baromira rendbe kellene tenni a fiatalok fejét. Ez egy komplex társadalmi probléma, amelybe most nem megyek bele, egy későbbi posztomban boncolgatom a témát.

Hódolója vagyok a kifinomult női eleganciának. Ha valakinek csinos az alkata, akkor igenis mutassa meg azt alkalomhoz illően, finom dekoltázs stb. Természetesen ezt nem kell félreérteni, hogy csak a jó testű csajok lehetnek szemrevalóak. Aki elfogadja önmagát, az jól érzi magát minden ruhában és ezt a külvilág is értékelni fogja. Amennyiben a barátnőmről lenne szó, akit megnéznek a férfitársaim az utcán, engem büszkeséggel töltene el, hogy igen, nekem ilyen csinos és vonzó párom van. De ha hölgyike besétál az oroszlánbarlangba a kihívó öltözködésével és viselkedésével, akkor számolni kell azzal, hogy az éhes vadak azonnali kiszemelt áldozatává fog válni. Ebben az eseteben a nők hibásak, ez van, a férfi ősi vadászösztönt nem lehet megváltoztatni.

Hiába erő, akarat, mert a kódolt programon változtatni nem lehet, a jellem utat tör magának, a veleszületett ösztön rajzolja a sorsot.
- Szabó Tibor Benjámin