Anno olvastam egy cikket egy velem egy kaliberű férfiról, akinek szintén ugyanaz a gondolkodása a nőkről, illetve a kapcsolatokról, mint nekem. Ez a cikk adta az ötletet, hogy én is megfogalmazzam, miért vagyok inkább egyedül. A bemutatkozásomat kihagynám, hiszen van fent egy cikk magamról. Inkább rögtön belevágnék.

Jó pasinak tartom magamat és nincs gondom a kommunikációval, hiszen az ügyfeleket is meg kell győzzem, hogy számukra én vagyok a megfelelő választás. Ez sincs másképp a nőket illetően sem. Már négy év telt el azóta, hogy nincs komoly kapcsolatom. Pedig hiányzik mellőlem egy társ, akivel építhetnénk együtt a jövőnket. Ámde csak azért nem kell magam mellé senki, mert társadalmi elvárás és bár szar együtt, de legalább van valakim.

Nézzük, hogy hol is van lehetősége ismerkedni az embereknek: romkocsma-kávézó-bár, szórakozóhely, koncert, céges rendezvény-konferencia, munkahely, kondi-fitness terem, spontán ismerkedések pl. az utcán és persze a digitális világ, az internet. Egyszóval van választási lehetőség, de a gondot nem ez okozza, hanem a társadalmi gondolkodás.

1. Internet: párkereső és közösségi oldalak

Hát egyáltalán nincs jó véleményem a digitális világról, ugyanis átformálta az emberek viselkedését és gondolkodását. Attól, hogy kezünkbe került a Facebook nem jelenti azt, hogy csak ott kell éljünk, ez csak egy lehetőség a kapcsolattartásra. De sajnos a fiatalok többségénél függőséget okoz. Az emberek a közösségi felületeken egy avatar mögé bújhatnak, hogy valódi énjüket elrejtve egy teljesen más szerepben játszanak. Természetesen vannak kivételek, de ha megnézzük, kevesen vállalják fel a valódi arcukat és nevüket.

Ez a selfie mánia az agyamra megy. A csajok sok fényképet posztolnak magukról, többször hiányos öltözetben, majd csodálkoznak, hogy a srácok csak dugni akarnak velük. Hol van a női tartás, hogy egy férfi megküzdjön azért, hogy a ruha alá lásson, helyette közszemlére kerülve úgy vélik a nők, hogy ez a helyes. Hát nekem soha nem kellene ilyen csaj. Sokkal egyszerűbb lenne, ha betekinthetnék annak a profiljába, akivel épp ismerkedek, mert rögtön elárulja, hogy ki is ő valójában. Nem véletlen alkalmazzák a multik is az állásinterjún, ők is ugyanazt tudják, mint én :) Ismeretlenül meg ráírni valakire a Facebook-on, inkább hagyjuk.

A párkereső oldalakon kevés az olyan nő, aki valós képet és adatot oszt meg magáról. Sokan egy fényképet sem tesznek fel, de akkor miben reménykednek. A külső megfog a belső megtart elvet követi mindenki. De fogalmazhatok úgy is, hogy üzletember révén míg nem látom az üzlet tárgyát, amibe fektetek, addig egy lépést sem teszek. Csajok, akik kitalálták, hogy csak a belső számít, az hazudik. Bármennyire szép valaki belülről, ha nem tudunk kompromisszumot kötni a külsejével. Először a megjelenéssel kell elcsábítani, ami rohadhat belülről, de ha nem jön be nektek, mint férfi, akkor tehet szerencsétlen bármit, ezen már nem tud segíteni. Több párkereső oldalt is próbáltam, mert hittem, hogy majd ott biztosan akad valaki. De aki tesz fel magáról képet, mert elfogadja magát, vagy mert tényleg jó nő, akkor minden férfi ráugrik, ez van. Most én is álljak be a sorba és győzködjem, hogy én vagyok számára az ideális... Ebből is elegem lett, pedig hosszú hónapokat töltöttem feleslegesen az ilyen oldalakon.

Természetesen az én társkereső profilom olyan szinten ki volt töltve, hogy bár láttam milyen sokan megnéztek, de nem mertek rám írni, mert kapuként szolgált az elvárásaimat illetően. Ezek az elvárások pedig nem olyanok voltak, amik ne lehettek volna teljesíthetőek, bármely átlag nő számára. Csak ugye mit értünk átlag nő alatt. Ha én tudok főzni, takarítani, sportolni stb. miközben vállalkozó vagyok, akkor elvárom ugyanezt a nőtől is. Azt persze nem, hogy vállalkozó legyen, hanem fogadja el, hogy én az vagyok és ez mivel jár. Vagyis nem napi 8 órát dolgozok, és esténként nem együtt nézzük a kedvenc "Esmeralda" sorozatát. De ha már a főzéssel is gondod van, no comment...

2. Értelmiség

A diplomával rendelkezőket nevezzük értelmiségnek, de sajnos ez régen volt így, mert ma akinek van diplomája nem jelenti azt, hogy azon szakterületben tevékenykedik, ért is hozzá és művelt is. Esetleg jó a szakmájában, de az élethez még fel kellene nőnie. Nem azt mondom, hogy szeressen színházba járni, vagy szeresse az operát stb. (az operát mondjuk én sem szeretem), ettől lesz valaki művelt, de az hogy egy szaros tv-s valóságshow-ról minden tud, az már dühítő. Most komolyan az a legjobb témája, hogy mindenkit névről ismer és ki mit csinált éppen előző este a műsorban, te jó ég. Az alapműveltségről nem is beszélve, mert olyan, hogy könyv/újság olvasás (szakmaira gondolok, nem a nők magazinjára, vagy valami romantikus regényre) az már nem divat, hogy magát képezze. Szeretik használni, hogy "kurva az ágyban, tündér a konyhában és úrinő a társaságban" mondást, mert elvileg nekünk férfiaknak erre van szükségünk. Ezzel lényegében csak egy gondom van, mégpedig, hogy leragadnak ott, hogy "kurva az ágyban" és úgy gondolják az éppen elég. Hát elárulom, hogy engem nem a farkam vezérel. Gondolom fura ez egy férfi szájából, pedig így van, mert több egyéjszakás kalandot hagytam ki. Az értéket keresem a nőben, a mézes bödön ráér később is.

3. Konferenciák - céges rendezvények

Azt gondoltam eleinte, hogy ez lesz a nekem való pálya. De hamar rá kellett jönnöm, hogy szó szerint a pozíciótól és vele járó pénztől esnek térdre. Attól, hogy valakinek van egy cége, nem jelenti azt, hogy gazdag is. Baszki Magyarországon vagyunk, tévhitek vannak a fejekben, azért mert ügyvezető igazgató vagyok, vannak kapcsolataim, ez nem jár rögtön azzal, hogy van egy BMW-m, egy nagy kéglim és téged eltartalak majd, nem kell melózzál. Hát persze. Akármennyi pénzem is lesz később, a páromnak is dolgoznia kell majd. Pont ezért nem szoktam mondani, hogy saját cégem van, ha kérdezik mivel foglalkozom csak annyi jegyzek meg, hogy marketinges vagyok stb. Ne emiatt pozícionáljon be engem. Bár ezek a nők műveltebbek, viszont érzelmileg padlón vannak és komoly kapcsolatra nem igazán lehet rájuk számítani.

4. Szórakozóhely

Annak az esélye, hogy a szórakozóhelyen értelmes nőt találjon magának az ember, az egyenlő a nullával. Az igazi nők keveset, vagy egyáltalán nem járnak el bulikba, helyette barátokkal járnak össze. Ami teljesen jó, mert én is sokkal jobban preferálok egy szombat esti kerti grillezést a barátokkal, mint egy buli helyen szerencsétlenkedni. Az öltözködés áhhh, miért kell mindent kitenni. Ha valakinek jó az alakja, akkor azt látom akkor is, ha pl. egy tapadós, de mindent takaró rucit visel. Számomra ez sokkal izgibb is. Persze nem azt mondom, hogy konzervatívan öltözködjenek a nők, de azért a kurvásnak és a csinosnak van bőven egy határa.

Ha valamit szeretnék, akkor bele kell ordibáljak a fülébe, hogy megértse, ergo van kb fél-egy percem, hogy meggyőzzem őt. Tisztára mint a liftmarketing, amikor fél perc alatt kell elmondanod a másik félnek, hogy megértse mivel foglalkozol és miben tudnál neki segíteni. Itt ez nem működik, mert baromira válogatósak a nők. A gond az, hogy annyira rosszul lát a többség, hogy nem tudja megkülönböztetni azt, hogy valaki tényleg szeretné megismerni, vagy csak dugni akar vele, így esélyt sem kapok. Az fontosabb, hogy milyen márkájú órám, ingem van...

5. Külsőség

Azzal nincs gondom, ha egy nő kifesti magát, szexi ruhát és cipőt vesz fel, esetleg azért műtteti meg a melleit, mert tényleg kicsik voltak, viszont most van formájuk és ettől érzi magát nőnek. A gond a sok felesleges plasztika, a kiló festék, a tömérdek vásárolt ruha stb. Mert az emberek majd mit gondolnak róla, így a külsőség sokkal fontosabb lett, mint a belső én. Tőlem akármennyire szép lehet egy nő kívülről, ha az első randi után megmondom, hogy rohad belülről, vagy érdemes tovább lépni. Jó emberismerő vagyok, sokszor oda sem megyek inkább, mert a viselkedéséből rájövök, hogy nincs ilyen nőre szükségem.

6. A férfi, mint donor

A baráti köröm 30 felettiekből áll, többségük családos ember, illetve a munkámból kifolyólag számos vállalkozó ismerős is körülvesz. Belőlük informálódva és a saját tapasztalataimat figyelembe véve jutottam oda, hogy amikor  nők (főként 30-40 közöttiek) bekattannak és elkezd bennük vészesen ketyegni a biológiai óra, akkor mindenáron gyereket akarnak. Az csak egy dolog, hogy gyereket akarnak, de az már nem számít nekik, hogy a pasi nem szereti őt, csak legyen pénze, nézzen ki valahogy, majd ők egyedül felnevelik. Erre mondta egy 42 éves vállalkozó barátom, hogy "dupla gumit kell húzzak, mert tudom mire megy ki a játék". Mi van? Legyek donor, majd fizessem a gyerektartást egy rövid, vagy egyéjszakás kapcsolat után, mert az én beleegyezésem nélkül ő gyereket akar. Hát ezek a nők sem normálisak, akkor inkább nincs szex...

Konklúzió

Bárki bármit mond, a kapcsolatok többsége halott, az emberek nem mernek kilépni a komfortzónájukból, inkább maradnak a szar kapcsolatukban. Gratulálok nekik, ilyen nőre nincs is szükségem. Természetesen kivételek biztosan vannak, de velük még sajnos nem találkoztam. Én csak egy igazi nőt szeretnék az életembe, de a fentiek tényében ennek olyan kicsi az esélye, hogy inkább maradok egyedül, mert így tényleg boldogabb vagyok.